2016 SUP 11 City Tour beszámoló egy magyar SUP versenyző szemszögéből

Üdvözlök minden kedves olvasót és köszönöm a lehetőséget a SUP Center Balatonnak, hogy élményeimet
megoszthatom a 2016-os SUP 11 City Tour-ról.

A nevem Erdélyi Zoltán , 10 éves korom óta versenyzek a vizen. Eleinte kenuztam, majd később raftingolni kezdtem. Nem sokkal, miután az Egyesült Királyságba költöztem, bele szerettem ebbe a nagyszerű sportba, a SUP-ba.

Az egyik dolog, amit nagyon szeretek az állvá evezésben, hogy nagyon sokoldalú: használhatjuk szörfözésre, túrázásra a vizen, akár torna, illetve jóga gyakorlatokat is végezhetünk rajta. Egy megfelelő formájú deszka biztonságot éreztető stabilitást tud nyújtani hullámokon vagy akár szörfözés közben is, emellett kielégítő sebességgel szeli a vizet a tavon vagy a folyón. Ha viszont szeretünk utazni, az sem jelent gondot egy felfújható deszkával. Mindezek mellett már csak hab a tortan a versenyzés a deszkán.

2012 óta versenyzek SUP-al, vegyesen veszek részt síkvízi és tengeri versenyeken, hosszú és rövid távokon.
Ez alatt az idő alatt különböző deszka és lapát cégek segítették a felkészülésemet.
A tavalyi évben Jimmy Lewis Sidewinder 14 x 23-as deszkával sikerült megnyernem az angol SUP bajnokságot és a legjobban szerepelni az Egyesült Királyságból a SUP 11 City Tour-on, amiről szeretném veletek megosztani a tapasztalataimat.

A SUP 11 City Tour 8. alkalommal került megrendezésre 2016 SUPtemberében.
Az egyik legnagyobb verseny a SUP világában, amit másként „ The Ultimate Challenge”-nek is neveznek.

2016-ban volt az első alkalom, hogy indultam, miután éveken keresztül figyelemmel kísértem ezt a nagyszerű SUP versenyt, merengve azon, hogy én vajon hogy teljesítenék, egyáltalán kibírnám-e ezt a hatalmas megpróbáltatást, amit egyébként a 10. legnehezebb versenynek rangsorolnak, bele számítva az összes sportot a világban.

A verseny rengeteget fejlődött az évek alatt. Az első évben, 2009-ben még csak meghívás alapján vettek részt a
versenyzők, mostanra viszont már eléri a 200 indulót 27 országból. Eleinte még ez a verseny számított a
leghosszabbnak, viszont mostanra már háromszor ilyen hosszú versenyek is léteznek, mint például a Yukon River Quest Észak Kanadában, ami 715 km hosszú.

Ettől függetlenül a SUP 11 City Tour egy páratlan verseny és még mindig a legkedveltebbek közé tartozik. Amellett, hogy a versenyzők között a vizen érezhető a versenyláz, az 5 napos verseny lehetővé teszi, hogy a parton megismerjük egymást és új barátságokat kössünk.

Véleményem szerint nagyon érdekes visszatekinteni nem csak a verseny történetére, hanem hogy a deszkák
mennyire megváltoztak az első 11 City óta. 2009-ben Starboard még csak 2 éve gyártott deszkákat, amikor a K15-össel, 30 hüvelyk vastagságúval nyerték meg a versenyt. Ez a forma már teljesen elavult a maiakhoz képest. Évrőlévre keskenyebb deszkákkal jöttek és 2016-ra már elérték a 21,5” keskenységet ami azt jelenti, hogy majd egyharmadára csökkent a deszkák vastagsága 8 év alatt.

Minden évben nagyon szoros a verseny, általában az utolsó méterekig harc van a pozíciókért eltekintve attól, hogy a megmérettetés 220km-en keresztül zajlik. 2016-ban a SUP Broz (Hasulyo Bruno es Daniel) másodjára próbálkoztak a versenyen, hogy a győzelmet megszerezzék. Címvédő Steeve Teihotaata Tahitiról és Bart de Zwart, 4-szeres korábbi győztes is éhesek voltak, hogy az élen végezzenek. Peter Bartl, a 2013-as bajnok sérülés miatt nem indult és a 2015-ben kimagasló teljesítményt nyújtó Florent Dode ezúttal “Non-Stop” kategóriában indult, amit 25 órás rekord idővel meg is nyert. A nagy nevek mellett természetesen nem szabadott megfeledkezni idén sem a “fekete lovakról”, akik kellemetlen meglepetéseket tudnak okozni az immár jól ismert versenyzőknek.

Ezen a versenyen az is nagyszerű, hogy nem csak az első három helyért megy a csata, hanem sok “kis” verseny is jelen van. Például, hogy bekerüljünk az első 10-be, 20-ba vagy akar az edzés társunkat magunk mögé utasítsuk. Mindezek mellett a legnagyobb verseny saját magunkkal van, hogy legyőzzük magunkat es kihozzuk a lehető legjobbat a lehetőségeinkhez képest.

Az időjárás jelentés nagyon jókat ígért az öt napra, kevés szelet és sok napsütést. Bár pár versenyző abban
reménykedett, hogy az idő rosszra fordul, ami beleszólhat a papírformába.

A csatorna, ahol az 5 napos versenyt teljesítjük, helyenként össze szűkül akár olyan keskenyre is, hogy magát az előzést is megnehezíti. Olykor olyan széles tavakat szelünk át, amiket rossz idő esetén a tengerrel is összetévesztünk annyira hullámossá tudnak válni. Gyakran hidak alatt kell áteveznünk ahol van, hogy teljesen le kell hasalnunk a deszkára, egyébként nem férünk át.
Az utolsó nap a rajt után 200 m-el egy híd alatt kicsit könnyelműen vettem a dolgot és olyan szépen beakadt a táskám, felakadtam a hídra, majd szerencsére a deszkára estem vissza, de már csak hanyatt. Mondanom sem kell, hogy ezután teljes gőzzel 3 km-en keresztül kellett üldöznöm az élbolyt, hogy rájuk tudjak tapadni. Ezektől eltekintve gyönyörű helyeken evezünk, mesés tájakon, amiket leírni nehéz szavakkal, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy megtapasztalja.

A három vitorlás egyikén – amelyek a versenyt követik – volt a szállásom. Minden nap a célnál lehorgonyoznak és tökéletes helyet biztosítanak, hogy megismerkedjünk a többi versenyzővel, valamint élménybeszámolókat tartsunk a versenyről szerzett tapasztalatainkról.

Az első napi verseny nagyon fontos. Ha sikerül elég előnyt szerezni a vetélytársakkal szemben, a többi nap már elég mögöttük utazni ahhoz, hogy összetettben eléjük kerülhessünk.
Nekem sajnos pont az ellenkezője jutott : 16.-nak végeztem az első napon, majd napról-napra tornáztam fel magam és még az utolsó 5km-en is az utolsó napon Richard Proost hollandi versenyző több mint 1 perccel vezetett előttem összetettben a 10. helyen. Szerencsére bejött a taktika, amit terveztem az utolsó napra és sikerült 2 perccel gyorsabban menni nála az utolsó 5km-en, fél percen belül az aznapi nyertesektől, ami miatt 10. helyen végeztem.

Az elite és a competition kategóriában az utolsó nap kivételével körülbelül fél távnál van egy kényszer pihenő, ahol a versenyzőknek muszáj minimum 15 percet eltölteniük. Amint odaérünk, a nyakunkba akasztanak egy stopperórát, amin követhetjük mennyi időnk van hátra a kötelező pihenőből.
Ha viszont csapatban érünk oda, akkor az kapja az órát, aki először odaért, tehát nem szabad szem elöl tévesztenünk az illetőt, amúgy könnyen lehet, hogy megszökik, ahogy lejár a 15 perc.
Az első nap, amikor a pihenőhöz érkeztünk még nem volt rutinom, hogy egy ilyen pihenő mire is elég. Szépen átköltöztem, szöszöltem kicsit a cuccaimmal és mire felnéztem csak annyit láttam, hogy a kis csapat, akivel érkeztem pont indul a vizen, és 5 km kemény lapátolásba telt, mire utol tudtam érni őket.

Az edzéseim alatt kikísérleteztem, hogy milyen fajta étel működik nekem, mennyire fontosak az ásványi anyagok, vitaminok és az elektrolitok a meleg, napsütéses napokon. Ha jól szeretnénk teljesíteni egy ilyen hosszútávú versenyen mint például az SUP 11 City Tour, az étel és ital a legfontosabb, persze csak az edzés után.

Én HIGH5 sport italt használtam elektrolitokkal az egyik vizes zsákomban, és az övtáskámban pedig HIGH5 aszalt gyümölcs szeletek voltak. Az edzéseken jól működött ez a kombináció, viszont a verseny az más volt…
Az első nap verseny közben nem tudtam egy falatot és egy kortyot sem letolni magamban egy idő után. Később gondolkoztam a versenyláz valamint a túlzott mennyiségű cukor kombinációja miatt a gyomrom nem fogadott be semmit. Ez ugye erőtlenséghez és hányingerhez vezetett, ami csak arra a célra adott esélyt, hogy teljesítsem a távot az első nap.
Röviddel a célba érés után átértékeltem a helyzetet es nyugtató gyakorlatokat (jógát) végeztem, valamint másnapra már egy másik vizes zsákot is vittem magammal, amiben csak ásványvíz volt. Ez a kombináció már megfelelő volt a hátralévő napokra.

Erdélyi Zoltán a hollandiai SUP 11-City Tour versenyen.

A másik dolog, amit szeretek ebben a versenyben, az a verseny stratégia. Ez egy komplex verseny, ahol egy jó vagy rossz stratégia könnyeden befolyásolni tudja a jó vagy rossz helyezést, attól függetlenül is, hogy mennyit edzettünk.
Nem lehet 100%-an versenyezni 5 órán keresztül 5 napon át. Muszáj okosnak maradni és beosztani az energiát minden napra. Ki kell kalkulálni mikor kell vízen ülni, mikor kell a „vonat” elején nyomni, vagy éppen mikor kell megpróbálni robbantani es elszakadni a „vonattól”.

Sajnos SUP-ban nem lehet elrobbantani a bolytól, mint bicikliben. Még ha csak meg is növeled 0,5km/h-val a
sebességed, az is rengeteg energiát vesz ki belőled. Szóval biztosnak kell lenni benne, hogy megéri-e elszökni a amúgy fontos energiákat pazarolhatunk el a próbálkozással.

Végül de nem utolsó sorban, a SUP 11 City Tour egy mentális kihívás. Közhelyek ide vagy oda, mint például „A fájdalom csak átmeneti” vagy „Az elme az agy fölött” de ezek nagyon is igazak erre a versenyre. Ha elhiszed akkor megtudod csinálni, igenis megtudod!

A kiváló hosszútávú atléták megtanulnak két dolgot: Az első, hogy hogyan kell késleltetni vagy kizárni az átmeneti fizikai kényelmetlenségeket ( égő izmok, vízhólyagok es egyéb fájdalmak ), és a másik dolog, hogy magukba tudják fogadni az érzést ahogyan áthaladnak a célvonalon és elfogadni, hogy az odavezető út nélkül nincsen célvonal, amin áthaladhatnak.

Mindenki aki megcsinálja a versenyt 2017-ben, annak szeretnék sok sikert kívánni a célba éréshez!
Akik úgy döntenek, hogy otthonról követik a versenyt, remélem, hogy tanulnak belőle, inspirációt kapnak es talán jövőre majd találkozunk ezen a speciális versenyen.
Ez egy egyedülálló kihívás: teljesíteni egy versenyt, mint a SUP 11 City Tour rákényszerít, hogy tanulj valamit magadról, formál rajtad… nagy valószínűséggel a jó irányba!

Készítette: Erdélyi Zoltán

Videók a versenyről 30 percben:

1.Nap:

2.Nap:

3.Nap:

4.Nap:

5.Nap:

Design By Suvronur