SUP-os helyek a világban – 5. rész Velence

6 Felfedeztük Velencét, ahogyan sokan még nem tették: SUP-on evezve! Velence a supos álmaink netovábbja, eddigi legfantasztikusabb stand up paddle élményünk. Megmutatjuk milyen Velence, stand up paddle deszkán evezve! Velencébe bármikor klassz ellátogatni, megunhatatlan és aki itt volt szinte mindig visszavágyik. Évek óta dédelgetett tervünk vált valóra, hogy a a gondolák és ódon falak között evezhettünk. A várost egy teljesen más perspektívából ismerhettük meg, olyan részeiben is jártunk, ahol rajtunk kívül más turista nemigen fordul meg, nagyon nagy hatással volt ránk. 3 Több dolog miatt sokáig vonakodtunk belevágni  az útba. Számos kérdés felmerült, ami miatt elbizonytalanodtunk. Nem tudtuk hogy egyáltalán szabad-e ott állva evezni? Ha igen, vannak-e az evezésre vonatkozó közlekedési és egyéb szabályok? Merre induljunk el és merre menjünk? Nem lesz-e túl hullámos a csatorna vízén egyensúlyozni és elférünk-e a gondolák és egyéb járművek között? Miután a belevaló stand up-os barátaink már felfedezték előttünk a várost, a pozitív tapasztalataik alapján és biztatásukra végül mi is elindultunk. 7 A kirándulás szeptember utolsó hetére esett, az időjárás is nekünk kedvezett, egy vékony pulcsi és rövidnadrág elegendő volt még a vízen is.  A hatfős csapatunk péntek délután indult útnak egy kisbusszal a SUP Centerből. A három órás komppal keltünk át a déli partra, majd onnan Szlovénián át szinte meg sem álltunk Velencéig. Este 8-9 óra tájban már a kempingben voltunk, ahová előzőleg a szállásunkat foglaltuk. A Fusina nevű kemping Velencével szemben található közvetelen a vízparton. Elfogadható áron  kétszemélyes kabinokat béreltünk, amelyek a célnak ugyan megfeleltek, azonban eléggé lepukkadt állapotúak, egyéb említésre méltót nem is érdemelnek. Másnap reggel a 9.00 órai komp (vaporetto) mellett döntöttünk (óránként közlekednek). Előzőleg felvetődött, hogy egyenesen átvezünk a kempingből az óvárosba, ami ugyan nagyjából csak hat kilométeres táv, a körülmények azonban elég zordak voltak (erős szél), szerintem sosem értünk volna át. Még ha át is érünk, a város előtt nem ajánlatos (tán tilos is) az óriás tengerjárók és hajók arzenálja között az erősen felkavart, hullámos vízen lavírozni. A komp a Zittere állomáson tett ki minket, az út nagyjából húsz percet vett igénybe, a jegy oda-vissza 13.- Eurót kóstált. 5 Nem kell profi suposnak lenni, ha valaki a lagúnában szeretne evezni, teljesen kezdőknek azonban nem ajánljuk. A forgalom és helyszűke miatt gyakran gyorsan kell manőverezni, félrehúzódni, megállni, vagy irányt váltani, mindezt nem éppen sima vízfelületen. Ezeket a szempontokat figyelembe véve a Red Paddle Ride 10’8, 10’6 és 9’8 méretű felszereléseket választottuk a túrához. Most vettük csak igazán használt a felfújható SUP-oknak (AirSUP/ISUP)! A merev falú változattal – a szállításuk, mobilizálásuk és sérülékenységük miatt  – igencsak gondban lettünk volna. 8 A hajóállomástól nem messze (kb. 150 méterre) egy templom előtt találtunk egy füvest részt (Velencében szinte az egyetlen), ahol a deszkáinkat kényelmesen fel tudtuk  fújni. A deszkák hátizsákjait otthon hagytuk, hogy ne kelljen magunkkal cipelni, pumpából is elegendő volt  két darab (ezeket  a boardok elejére rögzítettük). 2 Délelőtt tízkor már nagyjából a vízen voltunk, GPS segítette végig a tájékozódást a „labirintusban”. Fontos közlekedési szabály, hogy a csatornákban mindig a bal oldalon kell haladni. A túrát a kisebb csatornák hálózatában kezdtük, a Canal Grande nyüzsgésétől eleinte tartottunk egy kicsit. A főcsatornát elkerülvén egy helyen le is szálltunk a SUP-ról és átbattyogtunk egy másik kisebb csatornába. Túl sok mindent nem vittünk magunkkal az említett két pumpán kívül: a deszkára rögzíthető vízálló zsákban fejenként egy váltó ruhát, papucsot és egy palack vizet. A kanális vízminősége, a sok hiedelemmel ellentétben, meglepően jónak tűnt, szemlátomást tiszta, szép türkíz színű és egyáltalán nem büdös és szemetes – azért így sem szívesen csobbantam volna… Hatfős csapatunk libasorban, a velencei falak között, hidak alatt haladva már-már zavarba ejtően nagy feltűnést keltett, úgy éreztem, a Szent Márk téren kívül, mi vagyunk a legtöbbet fotózott látványosság a városban. 10 Miután megszoktuk az evezést, kimerészkedtünk először a Canal Grande-ra is. Nagyon izgalmas élmény, egyrészt az elénk táruló látvány miatt, másrészt itt nemcsak a forgalom nagyobb, de a víz is nagyon felkavart, csoppos, olykor biztonságosabbnak éreztük térdelve evezni. Az első vízi rendőrrel is itt találkoztunk össze. Hátsóként a sorban egyszer csak kiszúrtam, hogy motor csónakjuk követ minket, majd röviddel rá nagy elkeseredésemre a kék fényt is bekapcsolták. Az első gondolatom az volt, hogy sajnos a SUP túránknak itt és most valószínűleg vége, de még így is megérte eljönni ide. A kék jelzés, mint kiderült nem nekünk, hanem értünk szólt: a rendőrök feltartották a forgalmat nekünk, suposoknak, hogy átkelhesssünk a túloldalra, ami amúgy körülbelül olyan, mintha egy autópályán kellene gyalogoson gyorsan átslisszanni! Hasonló pozitív tapasztalatunk volt a vízi rendészettel a kirándulás további részében is: többször is mosolygó, integető rendőrökkel találkoztunk. 9 Velencével nem tudtunk betelni stand up paddle deszkán. Este hatig lavíroztunk utcáin és kerülgettük a gondolákat (ők is jó fejek és barátságosak voltak velünk). Párszor megálltunk enni-inni, pihenni, ilyenkor kihúztuk a felszereléseket a járdára.Egyszer a  Sóhajok hídjánál is kiszálltunk sétálni a Szent Márk téren (egyikünk felügyelt a felszerelésekre), de a nagy tömeg miatt hamar visszakívánkoztunk a deszkákra és csendesebb vizekre eveztünk. 11 A stand up paddle túrának a templomnál lett vége, ahol elkezdtük. Úgy tűnt a helybélieknek is ez egy kedvelt esti találkozási helye. A hajóállomás előtt a naplementében fogyasztottuk vacsoránkat, majd kompoztunk vissza a kempingbe. Viva Italia! Viva Venezia! Biztos jövünk még! 4 A ”SUP-os helyek a világban” sorozat korábbi részeiről itt olvashatsz: Karintia  Szlovénia  Kauai  Fokváros 0

Design By Suvronur